- másnap -
Szokás szerint késésben voltunk. Gyorsan mosakodtunk és felöltöztünk:
/Én/
/Car/
Éppen csak, hogy elértük a buszt. Éppen a gondolataimba mélyedtem, amikor Caroline belekönyökölt a vesémbe.
- Te!! Nézd, az ott nem Will?? - mutatott a busz hátulja felé.
- De, de sohasem ezzel a busszal szokott jönni!! - lett ideges a hangom.
- Nem hívjuk ide?? - kérdezte Car.
- Ne, ne. Eszedbe ne jusson. - néztem rá gyilkos tekintettel, de már késő volt. Caroline már intett neki.
- Ezért majd kinyírlak!!!! - suttogtam neki.
- Sziasztok! - köszönt Will.
- Szia! - köszöntünk egyszerre.
- Jé ott egy szabad hely! - hátrafordult, intett egyet, nekem még kacsintott is és elvonult.
Remek egyedül maradtam itt Willel és egy szót sem bírok kinyögni.
- Mi is lesz az első óránk?? - próbálta megtörni a kínos csendet Will.
- Ömm... asszem kémia.. áhh nem várj.. ömmm megvan!!! Töri-.-"
- Ohh, ne már azt utálom!!
- Hidd el én is!! - vágtam savanyú fejet, amin Will elkezdett röhögni.
A telefonom rezgett egyet, elővettem és megnéztem az üzenetet: Ribancveszély!
Amikor felnéztem már láttam is a két picsát : Cindyt és Lolát.
- Óóó, nézd csak itt suli legnagyobb strébere! - mutatott rám Cindy.
- Hadd ne kezdjem nektek magyarázni, hogy nem tanulok semmit se... - morogtam magamban.
- Attól még stréber vagy, te pi.... - de Lola nem tudta befejezni, mert Car a védelmemre kelt.
- Mi?? Talán picsa?? Előbb nézz magadra, aztán beszélj Lola!
- Óóó, itt van a szárnysegéded? - szólalt meg kényesen Cindy.
- Először is, nem a szárnysegédem és nem is a csatlósom, mint neked Lola, hanem a BARÁTNŐM!! - mondtam szinte már kiabálva. - Másodszor: igaza van! Előbb nézz magadra, aztán pofázz!
Will hirtelen megfogta a kezem és magával húzott hátra, egy kettes helyhez. Alig tudtam járni, úgy remegett a lábam. Az, hogy leülhettem, megváltás volt.
- Látom Caroline megoldotta a problémát! - mutatott Will előre. Barátnőm éppen azzal volt elfoglalva, hogy bedugja a fülét és elkezdjen zenét hallgatni, így nem hallotta, hogy a két picsa miket beszél hozzá. Ha hallotta volna, szerintem már rég halottak lennének.
- Ne vedd komolyan, amit mondtak! - szólalt meg újra.
- Ki veszi itt komolyan? - kérdeztem értetlen arcot vágva.
- Öhmmm... te? - villantott egy olvasztó mosolyt. Ha csoki lennék, már régen elolvadtam volna, de emberből vagyok, ezért próbáltam elrejtemi az eszelős vigyorgásom, ami mindig előjön, ha a közelben van.
- Na én ugyan nem... - mosolyogtam rá én is.
- Ne foglalkozz velük!
- Most is ki beszél róluk? Naaaa, ki emlékeztet folyamatosan? - mosolyogtam még most is.
- Jó, sikerült sarokba szorítanod. Most boldog vagy?? - kérdezte játszott felháborodottsággal.
- Ahha. - még mindig nem engedte el a kezem, és nem jöttem rá, hogy miért. De jó érzés volt.
De ennek sajnos véget vett az, hogy megérkeztünk a suliba. Mire Caroline-nal beértünk az osztályterembe, már mindenki arról beszélt, hogy velünk nagyon kell vigyázni, mert köcsögök vagyunk. Will szomorú arccal nézett rám. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne a dolog, kevesebb sikerrel, mint Car. Utálkozó tekintetek kereszttüzében telt a napunk, csak a kajaszünetben szabadultunk meg tőlük egy darabig. Visszatérve a terembe ahol a cuccunkat hagytuk Car idejött hozzám.
- Becca, gyere, mutatok valamit. - kinyitotta a táskáját. A padláson talált könyvön lévő kő világított.
- Tök jó!! Nem?? - kérdezte barátnőm.
- De marhára!! - csodálkoztam.
- Én már meguntam. - mondta fél perc múlva. - De nekem most még van egy kis dolgom. - és elindult Willék asztala felé. Eluralkodott rajtam a félelem, hogy Caroline, mit akar csinálni. Néztem, ahogy hevesen artikulálva beszélgetnek, majd a végén Will elmosolyodik és rám néz. Car diadalittas fejjel jött vissza.
- Te meg mit csináltál?? - kérdeztem kétségbeesett fejjel, de ő nem válaszoltcsak felkapta a táskáját és elviharzott. Na ez nagyon furcsa volt tőle.
- Szia!! - rántott vissza a jelenbe Will hangja.
- Szia!! Mi járatban?? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Áhh, semmi csak arra gondoltam, hogy mivel túléltük a világvétét, megünnepelhetnénk azzal, hogy valamikor elmegyünk együtt moziba. - mosolygott.
- O-oké. Az-z remek lenne!! - szinte majd' elájultam az örömtől.
- Az jó!! Akkor még beszélünk. Szia! - és már el is ment. Én gyorsan felkaptam a táskámat és remegő lábakkal hagytam el a helyet. Caroline-ra a buszmegállóban találtam rá.
- Na, hogy ment?? - vágott ártatlan fejet.
- Jól!! - vigyorogtam - És mondtam már, hogy hibbant vagy?? - néztem rá bután.
- Ááá, csak egy párszor. - vigyorgott.
- Tök jó!! Nem?? - kérdezte barátnőm.
- De marhára!! - csodálkoztam.
- Én már meguntam. - mondta fél perc múlva. - De nekem most még van egy kis dolgom. - és elindult Willék asztala felé. Eluralkodott rajtam a félelem, hogy Caroline, mit akar csinálni. Néztem, ahogy hevesen artikulálva beszélgetnek, majd a végén Will elmosolyodik és rám néz. Car diadalittas fejjel jött vissza.
- Te meg mit csináltál?? - kérdeztem kétségbeesett fejjel, de ő nem válaszoltcsak felkapta a táskáját és elviharzott. Na ez nagyon furcsa volt tőle.
- Szia!! - rántott vissza a jelenbe Will hangja.
- Szia!! Mi járatban?? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Áhh, semmi csak arra gondoltam, hogy mivel túléltük a világvétét, megünnepelhetnénk azzal, hogy valamikor elmegyünk együtt moziba. - mosolygott.
- O-oké. Az-z remek lenne!! - szinte majd' elájultam az örömtől.
- Az jó!! Akkor még beszélünk. Szia! - és már el is ment. Én gyorsan felkaptam a táskámat és remegő lábakkal hagytam el a helyet. Caroline-ra a buszmegállóban találtam rá.
- Na, hogy ment?? - vágott ártatlan fejet.
- Jól!! - vigyorogtam - És mondtam már, hogy hibbant vagy?? - néztem rá bután.
- Ááá, csak egy párszor. - vigyorgott.
