4. fejezet: Randi ^.^

- Eskü, hogy randizni hívott?? - hallottam Mira hangját a telefonba.
- Ahha! - mondtam vidáman. - Car ötlete volt az egész világvégés randira-hívás.
- Éés mit beszéltetek meg?
- Háát... igazából csak annyit, hogy majd valamikor elmegyünk moziba.
- Na akkor még faggasd ki, de nekem most mennem kell, úgyhogy leteszem. Szia! - köszönt el Mira.
- Szia! - köszöntem én is. Uhh még meg kéne beszélni ezt a mozizást is - gondolkodtam. Asszem felnézek facebookra, hátha fent van.
- Car kell most a gép?? - kiabáltam a szobája felé. Nem érkezett válasz, úgyhogy szerintem nem is hallotta. Nem baj. Bejelentkeztem, és mit láttam? Jött egy üzenetem Willtől.
 •Szia! <3 Mikor legyen a mozi??
Rögtön válaszoltam is rá:
 •Nem tom. Ötlet?:)
 •Vasárnap 5-től??
 •Oké, és mit nézünk?
 •Démoni doboz...jó lesz??
 •Ahha, amúgy is meg akartam nézni. Adják még egyáltalán?
 •pill megnézem
  most adják legutoljára
  mázli
 •azxdd
Még vagy fél órán keresztül beszélgettünk, de teljesen jól elvoltunk. Megbeszéltük, hogy majd jön ide értem fél ötre és együtt vesszük meg a jegyeket. Ez az egész olyan jó hangulatot adott nekem, meg még Car milyen büszke volt magára...

/vasárnap/

A randi előtt még lezuhanyoztam, majd szóltam Caroline-nak:
- Car segíts! Mit vegyek fel?? - mivel nem válaszolt nyomatékosítottam szavaimat - CAROLINE SEGÍTS MÁR!!
- Nyugszik a beteg! - válaszolt nyugodt hangon miközben előkecmergett a másik szobából. - Mit szeretnél?
- Segíts nekem ruhát választani a mozihoz! - kérleltem.
- Oké. Mifélét szeretnél?
- Foggalmam sincs. - válaszoltam teljesen tanácstalanul állva a szekrény előtt. - Csak találj ki valami jót. - ezzel megrántottam a vállam és letelepedtem az ágyam szélére. Barátném nézegetett még egy kicsit, majd kikapott pár ruhát a szekrényemből:

- Nem csípem a horgonyokat. - jelentettem ki.
- Akkor minek vetted meg?
- Na, látod, ez egy jó kérdés.
Újra keresgélt egy kicsit és kihalászott még néhány ruhát:

- Randira megyek, nem iskolába, basszus!
- Döntsd már el, hogy mit akarsz! - morogta Car és véletlenszerűen elkezdett kidobálni egyet-egyet a ruháim közül. Végül ez lett belőle:

 

Még a sminket is hajlandó volt nekem megcsinálni.^^

- Megfelel, hercegnő? - kérdezte mosolyogva.

- Tökéletes. - válaszoltam vidáman. - Már csak tíz perc, és jön. - szinte ugráltam örömömben. Elraktam a pénzt, a diákot, a fülhallgatót és még egy kulcsot is a zsebeimbe, így nem kell táskát vinnem. "Zsebes" vagyok, ahogy egyszer anya megállapította rólam.

- Akkor minden megvan: kulcs, telefon, diák, fülhallgató, pénz. Nem, a telefon nincs meg! Hova raktam? - kérdeztem magamtól. Mikor csengettek, még akkor is a telefonom kerestem, és közben sikeresen kibomlott a kontyba fogott hajam. Inkább nem küszködtem vele, kiszedtem a hajgumit, és így mentem ajtót nyitni.

- Gyönyörű vagy! - szólalt meg Will az ajtóban. 

- Ohh... Köszi. - nem vagyok hozzászokva az ilyen bókokhoz, ezért csak mosolyogtam. Közben Car a kezembe nyomta a telefonom.

Belvárosi lévén nem laktam messze a mozitól, úgyhogy nem is kellett busszal vagy autóval mennünk. A kb. tíz perces utat végigröhögtük, köszönhetően a fogyatékosságunknak. Will-ről mindent gondoltam, csak azt nem, hogy megüti az én fogyatékossági szintemet, ami nagy szó. :D
A moziban megvettük a jegyeket, és még maradt tíz percünk. Addig Will megállított egy pillanatra, és maga felé fordított. A zsebéből előhalászott valami pici tárgyat, ami szépen be volt csomagolva.
- Gondoltam mivel holnap lesz Karácsony... - itt nem folytatta, hanem a kezembe nyomta a kis csomagot. Meglepetésemben köpni nyelni nem tudtam. Úgy döntöttem, hogy kibontom az ajándékot. Kíváncsian bontottam szét a csomagolást, amiben egy cuki rénszarvasos nyaklánc lapult.
- Ez gyönyörű! - kiáltottam fel. - Köszönöm!
Amikor megöleltem majdnem felborultunk. Az arcán meglepődöttség tükröződött.
- Sosem gondoltam volna, hogy egy nyakláncnak valaki ennyire fog örülni... - szólalt meg fejét vakarva miután elengedtem.
- Igazából nem a nyakláncnak örülök ennyire, hanem annak, hogy fiú létedre egyáltalán ilyesmi eszedbe jutott. - mondtam mosolyogva. Azonnal fel is vettem legújabb szerzeményemet.
- Jól áll. - dicsért meg Will. - Szerintem most már bemehetünk. - szólalt meg az órájára nézve.
- Szerintem is.
A film egyébként nem volt rossz, volt olyan amikor a szívbajt hozta rám, nem is egyszer. Ilyenkor a kezemmel takartam el a szemem, és mivel láttam Willen, hogy egyáltalán nem bánja, hozzá is bújtam. Volt egy olyan érzésem, hogy mindig várja az ijesztő részt, amikor hozzábújok.

Mikor kijöttünk megszólalt:
- Háát, ez eléggé agy szívbajos film volt. Sápadt vagy.
- Azért te is lefehéredtél! - mondtam vigyorogva. Ez véget is vetett a film utáni dermedtségünknek.
- Bolond vagy!
- Tudom. De ha én bolond vagyok, akkor te mi vagy? - tettem fel a költői kérdést. Kisétáltunk a moziból, és ő elhatározta, hogy hazakísér.