1. fejezet: A verseny

  

-  Ezmiez? - kérdeztem furcsán nézve miközben egy könyvet tolt az orrom alá.
- Ez, kérlekszépen, a Varázslók Tikos Mágiakönyve. - mondta tudálékosan. - Aha, nagyon érdekes - válaszoltam unottan, és tovább turkáltam a villámmal az aznapi zöldségadagomban. Ma kifejezetten nagy nyüzsgés volt a menzán, a mai karácsonyi rendezvény miatt. Utálom az ilyeneket, mert mindig mindenféle hülye feladatokat találnak ki a tanáraink, és miközben mi, diákok, szenvedünk velük, ők betegre röhögik magukat.
- Hahóó!! Figyelsz te rám egyáltalán?! - kérdezte Caroline mikoözben az arcom előtt integetett.
- Persze, persze, csak fáradt vagyok. A föcióra lefárasztott.
- Tudom, a hülye tanár megint kiabált, meg adott egy rakat házit. Tudod, hogy ezt hol találtam?? - tolta megint elém a könyvet.
- Hadd tippeljek!!! A szaga alapján, a WC-ből halásztad elő?? Már nem azért, de rohadt büdös.
- Azért van ilyen szagam, mert a padláson találtam egy csomó penészes cucc között. - a mondata többi részére nem figyeltem, mert lekötött a szomszéd asztalnál ülő srác bámulása.
- Miért nem mész oda hozzá?? - böködött meg hátulról másik barátnőm Denise.
- Ohh...Szia. Nem is láttalak. - köszöntem neki.
- Persze, mert őt bámultad. - bökött arra a fejével ahol Will ült. Igen tudom a srác nevét, mivel az osztálytársam. Fél perc múlva a másik három barátnőm is megjött egy-egy tálca kajával. Emily, Leslie és Mira leültek velünk szemben.
- Nah miről maradtunk le? - kérdezte Mia.
- Nektek is szia. - szólaltam meg. - Amúgy meg Car mutatott nekem egy büdös könyvet.
- Hadd nézzem meg! - szólalt meg Em. Car odatolta elé a könyvet. - Nézd milyen szép kő van az elején! - mondta kislányosan.
- És még milyen szaga van! - szólaltam meg én is. Erre Les fogta, az orra alá tartotta a könyvet és mély levegőt vett.
- Fúú baszki ez tényleg büdös. Elment az étvágyam. - jelentette ki.
- Mert volt?? Amikor a kajához álltunk sorba még semmi kedved nem volt enni. - szólt közbe Denise is.
- Most komolyan Car, ezt a WC-ből halásztad ki?? - kérdezte Les.
- Nem, ezt a padláson találta egy rakat penész között. - mondtam.
- Ezt meg honnan vetted?? Becca te gondoltaolvasó vagy?? - nézett rám fogyatékos fejjel Em.
- Nem, mert mielőtt idejöttetek azelőtt mondta.
- Addig jó, hogy ezt szépen megtaláltad, de most mit kezdjünk vele?? - kérdezte Mira.
- Öhmm... Nézzük meg? - kérdezte buta fejet vágva Car.
Erre már nem kerülhetett sor, mert mindenkinek vissza kellett mennie az osztálytermébe, kiválasztani két embert a rendezvény versenyére.
Én és Car elköszöntünk a többiektől, majd visszaballagtunk az osztálytermünkbe.

- a teremben -

A papírrepülődobálást, hangoskodást és egymás szivatását az osztályfőnökünk félelmetesen nyugodt hangja törte meg.
- Gyerekek kéne két önként jelentkező a versenyre!
Erre mindenki abbahagyta azt, amit csinált és elkezdett lapítani a padban.
- Na, ne mondjátok, hogy senki sem akar menni! Jó, ha senki sem jelentkezik önként,akkor majd én választok.
"Na, ne, csak ezt ne..." hallottam szinte minden irányból. A tanár még várt fél percet, utána kijelentette, hogy William megy.
 - Rendben, fiam, most válassz magad mellé egy lányt.
Szuggeráltam, hogy csak ne engem, csak ne engem válasszon, erre Car megszólalt mellettem, jó hangosan, hogy mindenki hallja:
- Becca szeretne menni!
- Óhogyaza, köszi Car, nagyon imádlak. - suttogtam. - Égetsz itt.
- Rendben, Miss Accola, ha már így ajánlotta barátnőjét, akkor jöjjön ő! Miss Moan, kérem jöjjön ki!

- 15 perccel később -

Én a verseny kezdete előtt még bemutattan Car-nek, és jeleztem, hogy "haragszom" rá. Erre ő eresztett egy hatalmas vigyort, de akkorát, hogy Will látta kb. 10 méterről és majd felborult a röhögéstől.
Igen, őt néztem. Legyetek boldogok.
A verseny váltóverseny részét királyul elrontottam, mert futás közben elestem a saját lábamban.
- Hozom a formám... - morogtam magamban, miközben felálltam és futottam tovább. Gyakorlatilag az egész iskola rajtam röhögött. "Nagyon" élveztem. Még egy hét múlva is cikizni fognak.
Ezt a feladatot hatból hatodik helyen végeztük, természetesen miattam.
Hál' istennek Will nem ordított velem, mint mindenki, ha valamelyik csapattársa elcseszte.
Nagyon hülyén éreztem magam. Most jött egy kérdezz-felelek típúsu hülyeség. Egy ember kérdezett az összes csapat egy tagjától. Gyakorlatilg minden témából kérdeztek: sport, művészetek, tananyag stb.
A másik öt csapat a futásos, atlétikás részben ügyesebb volt nálunk, de itt én "hazai pályán"voltam.
Az egyik kérdés az volt:
- Ki volt Björn Borg? És ha valaki azt mondja, hogy táska, akkor hozzávágom!
Én csak néztem bután, mikor a zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Megnéztem:

"Teniszező volt, te balfasz!!

                            Car"

- Öhmm... teniszező? - kérdeztem.

- Helyes válasz! Két pont. - mondta a tanárnő.

- Honnan tudtad? - suttogta Will.

- Khmm... kis segítséggel. - válaszoltam.

A következő csapat nagyon könnyű kérdést kapott:

- Ki festette a Mona Lisá-t?
A csapat legalább olyan idiótán nézett, mint én az előbb.
- Úú... basszus, pedig tudom, csak hirtelen akartam mondani... - mondta a gyerek a fejét vakarva.
- Leonardo DiCaprio. - súgta Will a hülyeséget. Erre a csapat egyik tagja bekiabálta:
- Ááhh, eszembe jutott! Leonardo DiCaprio!
Mindenki majd' felborult a röhögéstől. Még a tanárok is.
- Tehát akkor lehet rabolni! - szólalt meg a játékvezető tanár. Én kapásból jelentkeztem.
- Igen? Ki festette akkor a Mona Lisá-t?
- Leonardo da Vinci. - válaszoltam halálosan unottan.
- Egy pont ennek a csapatnak.
A kérdezz-feleleknek hála, mi nyertük meg a versenyt, mert a válaszokkal visszahoztam magunkat, és még előnyt is szereztem. Ennek csak annyi hátránya van, hogy most mindenki strébernek fog hinni, pedig sose szoktam tanulni. Egyszerűen csak tudom, és kész. Ha a többi fogyatékos nem tudja egy könnyű kérdésre a választ, az ellen nem tudok mit tenni.
- Wow, hogy csináltad? - Will hangja egyből visszarángatott a valóságba. - Én alig tudtam valamire a választ.